Csónaképítés saját kezűleg
Írta: Nagy Miklós
Már nagyon régen szerettem volna egy igazi fa csónak birtokosa lenni, mivel meglehetősen sokat horgászom, főleg pergetek, ami köztudottam nagyon sok mozgással jár. A fém csónakok óriási hátrányokkal bírnak: bármi hozzáütődik a csónaktesthez az meglehetősen felerősíti a hangot. Legyen az egy leeső ólom, vagy a csónakhoz ütődő evező, bármi előidézheti a hanghatást, és a hal már gyanút is fog. Nem is beszélve a hidrodinamikai tulajdonságokról...
Mikor először eveztem fából készült balatoni csónakkal, el sem hittem, hogy milyen gyorsan lehet vele haladni! Ez kisebb távolságoknál nem olyan nagy hátrány.
A másik elterjedt csónakalapanyag a műanyag. Jó pár műanyag csónakban horgásztam már, némelyik igazi lélekvesztőként üzemelt, de horgásztam nagyon stabilból is. Viszont műanyagból, komoly háttér nélkül nem lehet csónakot készíteni, gondolok itt a sablonokra és még sok egyéb kiegészítőre. Márpedig én az udvaromban szerettem volna a csónakomat megépíteni, ennek két oka is volt: Az egyik a kihívás, a másik pedig a pénz… mint tudjuk az a legkevesebb… főleg a dolgozó magyar embernél. 
Így, házilag elkészítve, jóval olcsóbban ki lehet jönni egy csónakkal és az a 80-100 ezer forint, amit meg lehet takarítani, kellő motivációt adott a dologhoz. Elkezdtem a neten rákeresni a lehetséges csónakrajzokra, és elkészítési útmutatásokra. Nagyon sokat keresgéltem,de sajnos valahogy egyik sem volt elég részletes. Kevés lett volna a tudásom (a gyakorlatról ne is beszéljünk), hogy azok alapján belevágjak a saját csónakom megépítésébe. Viszont rátaláltam egy olyan leírásra, amely nagyon is megfelelt az igényeimnek. Az Ezermester 2003. májusában megjelent cikkről van szó. A címe: Horgászladik saját kezűleg, a szerző: Tihanyi Miklós volt.
Elkezdtem az anyagok beszerzését. Megvettem az öt méter hosszú deszkákat, de sajnos én nem tudtam a leírt szélességű anyagot beszerezni, de ez nem jelentett gondot. Kiszámoltam hány darab kell, és kész. Én tíz darabot használtam a fenék, illetve négy-négy darabot az oldalpalánkok elkészítéséhez. Az orr valamint a fartükör és a bordák elkészítésével egy helyi asztalos szakembert bíztam meg. Itt szeretném megköszönni tevékeny segítségét Baross Károlynak, aki sokat segített mind tanácsokkal, mind pedig tettlegesen a csónak megépítésének folyamán. Mikor elkészültek a bordák és a tükrök, már éreztem, hogy itt nincs visszaút a csónak el fog készülni. Az elkészült elemeket lelakkoztam, kaptak vasalatokat is, ahogy az elő van írva.
A bordák rézselésének mértéke egy táblázatban van meghatározva, erre azért van nagy szükség, mert a meghajlított palánkdeszkák csak így fognak megfelelően felfeküdni. Ezeket még lakkozás és vasalás előtt alakítottuk ki. Meg kell mondanom, hogy a megadott adatok nagyon pontosak. Minden úgy passzolt, ahogy le van írva.
A csónak részletes megépítését nem óhajtom taglalni. Úgy gondolom, hogy ezt már tökéletesen megtette helyettem Tihanyi úr, az általa megírt cikkben. Inkább a saját tapasztalataimat és buktatóimat írnám le, amik természetesen a cikkben nem szerepeltek.
Szóval elkezdtem összeállítani a csónakot. Egy deszkára kijelöltem a bordák pontos helyét, majd sorban felcsavaroztam minden darabját. Miután ezeket megfordítottuk, alápolcolással megadtam a megfelelő ívet a csónaknak, majd két darab oldalpalánkkal lefixáltam ezt az állapotot. Véleményem szerint ezek a legfontosabb lépések, hiszen itt kapjuk meg a csónak végső formáját. Ha valamit itt elmérünk, vagy elhibázunk azt később már nem, vagy csak nagyon nehezen lehet helyreállítani. A deszkák csak egy vastagoló gyaluláson mentek át, szándékosan „szőrösen” hagytuk az egyik oldalát. Ennek az volt az oka, hogy a műgyanta sokkal jobban tapad a felülethez, ha az nem sima.
Mikor ezzel elkészültem, elkezdtem felcsavarozni az oldalpalánkokat. Egyet jobbra egyet balra, és így tovább. Majd elértem egy pontra, amikor el kellett döntenem, hogy az oldalt igazítom a fenékhez, vagy fordítva. Megmondom őszintén, ez eltartott egy ideig, mert fogalmam sem volt, hogy melyiket válasszam. És döntöttem. Az oldalpalánkot egyszerűen ívbe tudtam vágni, oly módon, hogy felcsavaroztam az oldalak összes elemét.
Ezután a fenékdeszkából hármat. Fogtam egy egyenes pálcát, arra ráerősítettem egy alkoholos filcet. A hossztengelyre merőlegesen tartva, alulról fenékdeszkákra fektetve a pálcát az oldalpalánkra felrajzoltam az ívet. Ezt a vonalat követve dekopírfűrésszel eltávolítottam a nemkívánatos darabokat. Kicsit ráhagytam, körülbelül 1-2 millimétert. Majd kézi gyaluval oly módon igazítottam ki, hogy amikor a fenékdeszkát ráfektettem, az tökéletesen felfeküdt az oldalpalánkra.
Miután ezt a műveletet befejeztem, eljött az idő, hogy felerősítsem az összes fenékdeszkát. Mikor ez is megtörtént a dekopírfűrész vezetőlapját úgy állítottam be, hogy mikor a fenékdeszkákra helyeztem, az pontosan az oldalpalánk dőlésszögét vegye fel. Majd ezzel a dőlésszöggel végigvágtam mindkét oldalt úgy, hogy itt is ráhagytam egy kicsit, és ezt gyaluval igazítottam a palánkokhoz.
Már csak az orr és farrésznél kilógó deszkákat kellett levágnom, és síkba csiszolnom.Illetve volt egy hiba amit elkövettem, és ennek következményeit meglehetősen megszenvedtem. A fotón jól látható, hogy mikor a fenékdeszkákat felcsavaroztam mindkét oldalon elmaradt pár centi… Ha figyeltem volna arra, hogy megfelelően helyezzem el a deszkákat, akkor nem kellett volna szenvednem a kis darabok kiszabásával, és meghajlításával. Végül megoldottam és ez a lényeg.
Ezután jött az ülésdeszkák, az orr fedett pakolórészének és egyéb apróságoknak a kialakítása. Mikor ezekkel is végeztem, volt egy nagy kihívás. A műgyanta bevonat elkészítése. Na ez feladta a leckét! Kiszabni az üvegszövetet nem volt nagy ördöngösség, de hogyan vigyem fel a gyantát? Mennyit keverjek be egyszerre? Használjak-e sűrítőanyagot? Menni a kikeményedési idő? Alákenjek-e az üvegpaplannak, vagy csak fektessem fel és kezdjem el kenni? Volt kérdés bőven…
Nem is írnám le a rengeteg szívást amit átéltem, de azt igen, hogy miként csináltam miután rájöttem a lényegére. Hangsúlyozni szeretném, hogy nekem ebben nincs tapasztalatom, és nem tanított rá senki. Minden bizonnyal, van jobb módszer és technika. Ezért mielőtt megköveznének a szakemberek ezt vegyék figyelembe... Szóval úgy jártam el, hogy kiszabtam az üvegpaplant, majd kevertem körülbelül hét deci gyantát, amit felvittem egy festéshez használt teddy hengerrel és addig hengereltem, amíg egyenletesen el nem oszlott a kívánt felületen. Mikor elfogyott a gyanta, azonnal kevertük a másikat és így nem kellett minden doboz gyanta után kidobni a hengert. Hamar átdolgoztuk így az egész csónakot. Mikor ez a réteg megszilárdult felvittem a színt tartalmazó réteget. Mindenképpen a gyantába keverjük bele a színezőanyagot Különben évente átfesthetjük a csónakunkat meglehetősen drága festékekkel.
A műgyanta megszilárdulása után már csak a végső simítás maradt: a csónak lefestése és a víztér átkenése kátrány alapú alvázvédővel. Mikor ezzel végeztem már nagyon vártam, hogy kipróbálhassuk az elkészült járművet. Egy kis baráti segítséggel levittük a legközelebbi vízhez, és megtörtént a várt esemény. Valóban nagyon jól viselkedik a vízen. Stabil, könnyen evezhető. A motorral való használat során még a hirtelen irányváltoztatást is könnyedén lehet kivitelezni vele. Nagyon elégedett vagyok az eredménnyel. Érdemes volt annyit dolgozni rajta és kockáztatni. A "mi lett volna, ha nem sikerül?" már nem kérdés többé, mert sikerült megépíteni.
Mindenkit csak bíztatni tudok, hogy érdemes belevágni. Ha elakadnának valamiben, bátran forduljanak szakemberhez. Minden bizonnyal szívesen áll majd a rendelkezésükre.