Banax-multi jerk teszt.
Már régóta multi orsókkal pecázom békés halakra. Az egész úgy kezdődött, hogy az egyik barátomtól vásároltam egy régi vágású üvegszálas botot. Én még abból a korosztályból származom, aki annak idején nem is kapott mást az üzletben, csak tömör üvegszálas botokat volt a „Junior, Balaton, Duna, Tisza, stb…”
Ezt a használt botot talán nosztalgiából vettem meg, de mégis sokszor használom. Szóval a barátomnál porosodott ez a horgászbot egy nagy multi orsóval egyetemben. A vásárláskor automatikusan vettem le az orsót a botról, mire a cimbora rám szólt, hogy: „Ha lemered venni, akkor azonnal kidobom a szemétbe! Inkább vidd el.” Én, meg alkalmaztam a régi mondás bölcsességét: „Ha adnak, fiam fogadd el, ha ütnek akkor szaladj el!”. Így lettem multi tulajdonos. Sokáig nem használtam én sem, de egyszer nagyhalazáskor a nyílt vízen rákényszerültem. Mondhatom, eleinte furcsa volt, de gyorsan ráéreztem az ízére. Aztán jöttek a kellemes csalódások például nem sodorta a zsinórt, nagy súlynál is könnyedén ment a csévélés, és még sorolhatnám.
A lényeg az, hogy már régóta kacérkodtam a gondolattal, hogy vásárolok egy multi pergető szettet. Karácsonykor megleptek vele. Banax multi jerk szett néven került forgalomba. Hát ez volt a meglepetés. Én más márkát képzeltem…, gondoltam nincs mese. Suvenír nyihaha nye kukucsku protku! Azaz ajándék lónak ne nézd a fogát! Az orsó leírása, már ismert volt előttem. De vajon tudom-e egyáltalán használni? - merült fel bennem a jogos kérdés. Hiszen még soha nem dobtam pergetésre szánt multival. Persze kipróbálni nem tudtam, mert azóta szinte folyamatosan jég volt a tavon. Sebaj! Majd az udvaron. Elméletben tudtam már mindent, így az első dobásra sikerült a gyakorló ólmot átdobni a szomszéd kertjén. Megy ez nekem! És a második dobásra egy jó nagy lendülettel hatalmas „macskát” dobtam! Úgy tizenöt perc gubancmentesítés után folytattam a gyakorlást. A jég mostanra engedett a szorításából, így végszóra kipróbálhattam a botot és az orsót. A vízre érkezve meglepetés ért. A parttól befelé kb. száz méteren jég. Mivel azzal a lendülettel mentem le, hogy ha csákánnyal töröm is össze a jeget, akkor is pecázom, így neki is láttam szépen. Gondolván, hogy „beljebb biztos vékonyabb” az út felénél rájöttem, hogy nem az. Masszívan tartotta a három centit egészen az utolsó két méterig. Röpke két óra alatt meg is voltam az egészel….
A jó horgász a jég hátán is megél
Még mielőtt belekezdenék a horgászkalandba, segítségképp leírtam pár mondatban, hogy hogyan is kell multiplikátoros orsóval dobni:
Dobás multiplikátoros orsóval
Ha valaki elszánja magát arra, hogy multi orsóval pergessen vagy esetleg kipróbálná a multis horgászat rejtelmeit, annak az embernek nincs könnyű dolga. Sajnos nekem sem volt az, amikor keresgéltem az ismerősök között. Nem találtam olyan embert, akinek lett volna ilyen eszköz a birtokában. Konkrétan pergető multira gondolok, mert én már egy ideje nagy multiplikátoros orsókkal horgászok. Egyszóval, ahogy telt az idő a keresgéléssel, úgy nőtt a kíváncsiságom. Közben informálódtam is. Utána néztem a sokszor ellentmondó írásoknak, amiből azért mégiscsak ki lehetett találni a dobás beállításait. És eljött az én időm, kaptam egy Banax Jerk pergető multi szettet. Kipróbálhattam, hogy mit sajátítottam el. Persze addig csak szigorúan elméletben.
Most röviden leírnám a beállítás és a dobás helyes kivitelezését, hátha ezzel segítségére lehetek horgásztársaimnak.
Kezdjük talán a különbségekkel a két fajta orsót tekintve:
A peremfutó orsó dobáskor passzívan viselkedik. Amíg a súly húzza lefelé a zsinórt, addig az szépen fut. Mihelyt az eldobott szerelés a vízbe ér, ez a folyamat megszakad, a felkapó kart visszaváltjuk és vége is a dobásnak. A multinál nem ilyen egyszerű a helyzet. Legalábbis elsőre úgy tűnik. Amikor elkezdődik a dobás a dob felpörög, ezt követően szinte préseli lefelé a zsinórt. Ebből persze az következik, hogy a súly lendületének és a dob forgásának összhangban kell lennie. Itt segít nekünk a dobófék és a mágnesfék.
Első lépés:
A dobófékkel, a dob futását a műcsali súlyához kell igazítani. A botot vízszintesen tartva a dobóféket a képen látható módon úgy állítjuk be, hogy a műcsali a lehető leggyorsabban érjen a talajhoz. Méghozzá úgy, hogy a dob ne forogjon túl! Ha túlforog, akkor szorítjuk, ha a műcsali csak lassan vánszorog lefelé, akkor pedig lazítjuk a kis gombot.
A mágnesfék úgy működik, hogy az erős kis mágnesek a sebesen forgó dobban örvényáramot hoznak létre, ezek nyomán pedig mágneses tér indukálódik, ami Lentz törvénye értelmében az őt létrehozó okot gátolja, azaz fékezi a dobot. Ez a fékerő egyenes arányban van a mágnesek és a dob távolságával. A legnagyobb fékerő értelemszerűen a tízes.
A második lépés a mágnesfék helyes beállítása. A dobás gyakorlásának kezdetén véleményem szerint a legnagyobb fékerőt illik választani, ugyanis ennek a beállításnak az egyetlen hátránya a dobótáv csökkenése. Pár dobás után, mikor már érezzük kicsit a dolog lényegét, elkezdhetjük lazítani a féket. Nálam általános esetben a négyes-ötös beállítás szokott a legmegfelelőbb lenni. Természetesen, ha a hal megkívánja, ez változhat. Befolyásolja a műcsali súlya, a szél ereje és iránya is. A zsinórvezető nem szinkronizált. Ha középen áll dobás közben, az a legideálisabb, bár ha mégsem ott állítjuk meg akkor sincs semmi gond, csak a dobás rövidül meg egy kicsit, hiszen a zsinór súrlódása megnő, ha úgymond „átlósan” jön a zsinór.
Lenyomjuk a feloldó kart és egyből meg is fogjuk a dobot a hüvelykujjunkkal.
A dobot lendítéskor, körülbelül ugyanakkor engedjük el, mint a peremfutó orsó esetében a zsinórt. A következő fontos dolog a műcsali súlya. Én azt gondolom, hogy 15-20 gramm az alsó határ, amikor még egészségesen dobható egy csali ezzel a felszereléssel. A képen látható Salmo Slider 70 gramm súlyú. Könnyű ezt a súlyt is eldobni, de ami a legfontosabb, hogy a multival bevontatni is könnyű. Nem érezni azt, mint a peremfutó orsókon nagyobb súlyú műcsali bevontatásánál. Számomra ez talán a legnagyobb előny. Így a nehéz pergetés is könnyeddé válik. A legnagyobb előny mégis az, hogy egyáltalán nem tekeri a zsinórt. Biztosan sokan jártunk már úgy, hogy egy átpergetett nap után, a zsinórt meg kellett forgatni, hogy a folyamatos gubancolódást elkerüljük. A viszonylag vastagabb fonott zsinórt is könnyű dobni vele. Ha esetleg nem sikerülne egy-egy dobás nem kell megijedni. A látszólag gordiuszi csomó általában nem végzetes, valójában igazi csomóról nincs is szó, csak a zsinór hurkolódik össze. A dob egyébként könnyen eltávolítható, így, ha nem bírunk a zsinórral, akkor kivehetjük, hogy jobban hozzáférjünk.
Kerüljük a magas, és az alacsony dobásokat, mert ezek „szülik” a gubancokat, mikor a lendülettől tovább forog a dob. Ha ilyen dobás van, akkor már előre fékezzük meg a túlpörgést a hüvelykujjunkkal. Úgy gondolom, hogy leírtam minden fontosat, amire figyelni kell. Remélem, hogy sokkal több multist látok majd a vízeken, mert aki egyszer ráérez az ízére, nagyon meg fogja szeretni.
A jerkelés abból áll, hogy meglehetősen nagy és nehéz csalikat, úgymond rángatunk a víz alatt, illetve a felszínen. Tipikus példa erre a módszerre a Salmo Slider melynek nincs terelőlapkája. A mozgását mi generáljuk a bottal. Nem jó mindenféle bot erre a feladatra. Erre fejlesztették ki a jerk botokat. Ezek a botok álltalában rövidek, könnyűek, nagy dobósúlyal bírnak emellett kellően gerincesnek kell lenniük, hiszen a műcsalik súlya jelentős. Az álltalam használt Slider súlya 70! gramm. A bot hossza 195 centiméter. A multi orsó is a nehéz csalikhoz lett kitalálva. A hetven srammos Slidert 50-60 méterre is el tudtam dobni. Jóval meszebbre mint a három méteres pergetőbotommal amin persze peremfutó orsó van.
Elsősorban csukára van kitalálva. De úgy gondoltam, hogy nem fog csalódást okozni a süllőzésnél sem. Bármilyen műcsali jól dobható vele, de a súlyuknak el kell érni a kb. 20 grammot. Ennél súlynál kisebb műcsali esetében előnyben részesítem a hagyományos felszerelést. Ugyanis a kisebb súlynál, nem tudjuk optimális távolságba dobni. A megfelelő műcsalinál is előfordul, hogy magas vagy esetleg vízbecsapódó dobás után komoly csomó képződik.
De nem kell kétségbe esni! Nyugodtan kezdjük el a kigubancolást. Csak első pillantásra ijesztő. Egy kis türelem és máris kész, ugyanis valódi csomóról szó sincs csak a hurkok futnak egymásba. Egyébként azt hallottam, hogy addig nem is multis horgász valaki, amíg száz méter zsinórt le nem darabol az orsóról. Ezek szerint én még nem vagyok az. 
Nyugodtan kombinálhatjuk a csalikat. Ez a támolygó kanál hajlamos a megpördülésre egy twisterrel meg lehet fékezni. Így a kanál a fenékről elindul felfelé, miközben billeg, de nem fordul át. A felszínre érkezéskor a tekerést abbahagyva feszes zsinórral hullik lefelé, mint a falevél egészen a fenékig, majd a folyamat kezdődhet elölről.
Most nem a csukák voltak célkeresztben, hanem a süllők. Egy Salmo Perch 12F –et használtam. Súlya 36 gramm, merülése 2,0-4,0 méter. Ahol horgásztam úgy két méter lehetett a vízmélység. A rövid kis bottal könnyedén a fenékre húztam a csalit, majd a fenék közelében lassan vezettem. A bot hihetetlen módon közvetít minden rezdülést. Ekkor gondoltam először arra, hogy mit érez az ember, ha ezt elkapja egy hal?
Már dobáltam egy kis ideje, mikor megérkezett az első rávágás. A koppanás…!...szinte a karomban éreztem. Aztán a jellegzetes fejrázás következett. A hal minden mozdulatát érezni lehetett a boton. Mikor kiemeltem úgy dobogott a szívem, mintha az elsőt fogtam volna ki. Erre mondják, hogy egy élmény volt! Pár fotó, aztán mehetett is vissza a vízbe. Mert ugye jövőre, meg azután is szeretnék fogni, ahhoz pedig le kellene ívni. Megjegyzem, hogy a horgászat 2009. február 28-án történt, a tilalmi időszak előtt!
A terep nem volt könnyű. Még egy ideig próbálgattam a csalikat, hogy is mozognak mikor a legnagyobb gumihalamat elragadta egy másik tüskéshátú. Ahogy megláttam mennyire benyelte, nem hittem a szememnek.
Egy kisebb műtét után pányvára fogtam, mert ha elpusztul, akkor nincs értelme visszaengedni. Folytattam a horgászatot, már nem dobtam „macskát”. És megismertem az új felszerelés tulajdonságait. A bot kicsi, de erős. Az orsó tekintetében nem tudok különösebb panaszról beszámolni. A zsinórprofil jó, a fék könnyen állítható. A mágneses dobóféket nagyon jól eltalálták. Viszont mikor huzamos kirohanást idéztem elő (sajnos mesterségesen) a fékerő fokozódását tapasztaltam. Nem ragadt le, de fokozódott.
Mivel a további dobásaim rendre üresek voltak úgy döntöttem, hogy a horgászatot erre a napra beszüntetem. A hal nem veszített életerejéből, ezért visszahelyezéséről gondoskodtam, majd hazaindultam.
Mindenkinek szívből ajánlom, hogy ha megteheti, próbálja ki a multis pergetést, minden bizonnyal maradandó élményben lesz része! Mindkét visszaeresztés megtekinthető videón!
Nagy Miklós